szóval, az van, hogy eljött hozzám látogatóba egy orosz barátom 2 hétre. ennek a csodás időszaknak pénteken lett vége, de még mindig pörgetem a képeket, és ugyanúgy csapatjuk a kis fos belső poénjainkat is, csak már a távolból.
nem akarom leírni az egész trippet, legyen itt most annyi, hogy az előző hétvégét ukrajnában töltöttük, félig a veins-rivers diájváj feszten ungváron (ужгород), félig pedig a hihetetlenül jószívű és király arc házigazdáinknál nagyszőlősön, egy helyi panksrácnál meg az apukájánál. kb 3 bandát, ha megnéztem, mert végig hely előtti gengelés volt, és még egy moszkvai ismerősömmel is összefutottam, pont ott, kárpátalja segglyukában.
csomószor lógtunk játszótereken (budapesten tényleg kínosan tiszta már minden, összehasonlításképp, az egyik nagyszőlősi játszótéren csak 2 döglött madárba botlottunk), és ezt a szokást annyira megszerettem, hogy távollétében sem szeretném elhagyni.
жизнь эта боль ‘ez a fájdalom - az élet’, ami valahogy még mindig igaz, és az is marad, de valahogy már egy csomó faszság meg ilyesmi nem érdekel, és amíg történnek ilyen klassz dolgok, nem is fognak.
Baton rouge - Que les fils @ Live Konkrete Store (03.11.2012)
buda!!!! dejó, hogy kitetted ezt a videót! ez a koncert moszkvában volt, és nagyon szép volt! kajak itt őrjöngök. azért is, mert több jeles esemény is kötődik nekem ehhez a koncerthez:
1) első randi az orosz fiúval, aki körbevitt “régi moszkva” részein, amiből már tök kevés maradt, de azok nagyon tutik. aztán a kreml lábánál leültünk a folyópartra és teát ittunk (igen, valahol ott, ahol azazello és margarita beszélgettek)
2) ezen a koncerten házi cidert ittunk befőttesüvegből
moszkva valóban nem hisz a könnyeknek, sőt, hogyha sírsz, akkor érzi csak inkább nyeregben magát és erősebbnek nálad, és még csúnyább dolgokat fog veled csinálni, mint ami miatt elkezdtél sírni
