– Lépek láboddal tűzösvényen át,
leégeti ruhád e láng,
testi burkod fölöslegét;
ami nem szenvedés rajtad, elég.

– Várj hajnalig. Teljes hajnali fényben
állhassak azon a határszegélyen,
fél percemig sem öntudatlanul,
így hulljon le rólam, ami lehull.

– Leszek pap; reggel, a magaslaton
a szelíd bárányt megsímogatom,
mielőtt vérét ontanám.
Vagy van-e más vágyad talán?

– Érezzem bodza, kábító bürök
szagát, miközben elfehérülök
új napfelkelténk fényhegyén,
símogató kezed báránya, én.